Zsolnay gyűjtemény Budapest szívében
Zsolnay gyűjtemény Budapest szívében
Fedezze fel a szecessziós ResoArt Villa történetét és Budapest legnagyobb Zsolnay magángyűjteményét
A Resonator Kulturális és Művészeti Alapítvány által kezelt Zsolnay gyűjtemény közel 1000 darabból áll, gerincét a Zsolnay gyárban az 1870-es évek közepétől a századfordulóig tartó historizmus stílusperiódusa alatt készült műtárgyak alkotják. Ezen időszakon belül az 1878-1885 közötti évek voltak azok, amelyeket a Zsolnay első aranykorának tekinthetünk technikai és művészi szempontból egyaránt.
A bemutatásra kerülő kollekció Szabó András műgyűjtő magángyűjteménye, amely bemutatja a Zsolnay márkanév sikertörténetét az 1870-es évektől az 1920-as évek végéig alkotott díszkerámiákon keresztül.
Zsolnay – Tudás van benne
Különleges történetet tudhat magáénak a világhírű Zsolnay porcelán brand.
A kezdetek és a felemelkedés
A magyar kerámiaipar és a hazai iparművészet történetéből kiemelkedő „Zsolnay-sztori” 1851-ig nyúlik vissza. Ekkor vásárolt telket Zsolnay Miklós pécsi kereskedő fia, Ignác számára, ahol 1853-tól – a tönkrement lukafai kőedénygyártó manufaktúra felszerelésével – megkezdődött a háztartási edények, terrakotta épületdíszek és csatornázási csövek gyártása.
A tőkeszegény üzem indulásához a gazdasági körülmények nem voltak kedvezőek, az igazi áttörésre 1865-ig kellett várni. Ekkor vette át a manufaktúrát a festői tehetséggel megáldott, de eredetileg kereskedelmi pályára irányított Zsolnay Vilmos. Kiváló helyzetfelismerésének, szorgalmának és tudásvágyának köszönhetően a kis üzem néhány év alatt világhírű gyárrá fejlődött.
Vilmos folyamatosan kísérletezett az agyagokkal és mázakkal, miközben lányai, Teréz és Júlia tervezték a különleges díszítőmotívumokat. Az első nagy nemzetközi elismerést az 1873-as bécsi világkiállítás hozta, az 1878-as párizsi világkiállításról pedig már aranyéremmel tért haza a gyár. Az évtized végére Zsolnay az európai kerámiagyártás élvonalába került, és ezt a pozíciót fia, Miklós vezetése alatt is megőrizte.
Mi a Zsolnay titok?
Technikai és művészi szempontból egyaránt a Zsolnay aranykorának tekinthető első 50 évben mindvégig megmutatkozik a Zsolnay „filozófia” jellegzetessége: a forma, a minta, a technika és a színvariációk olyan kavalkádja, sokszínűsége, hogy minden kerámiát egyedi alkotásnak tekinthetünk. Egyik ötlet hozta a másikat, egymásba kapcsolódva, egymásra visszautalva és továbbgondolva alakult ki az a fazon- és mintagazdagság, ami a Zsolnayt sztárrá emelte a kor világkiállításain, és nemcsak Európa szerte, de Ázsiában és Amerikában is ismertséget szerzett magának.
A Zsolnay gyár- és családtörténet példamutató lehet a mai kor embere számára is. Megmutatja, hogy a tehetség, a szorgalom, a minőség iránti elkötelezettség, a közösségért való felelősségvállalás és a családi összefogás hogyan juttathat el egy kis manufaktúrát egy világszínvonalú, közel ezer ember számára megélhetést biztosító, innovációban élen járó vállalkozássá.
Rejtett kincsek a ResoArt Zsolnay magángyűjteményében
Minden tárgy egy történet. Minden történet a Zsolnay aranykorának lenyomata.
Zsolnay Júlia: Japonizáló falitárgy
Formaszám: 1302 · Szélesség: 36 cm
A porcelánfajanszból készült alkotáson színtelen, transzparens alapmáz fölött kobaltkék kontúrok között magas tüzű színes mázak és aranykiemelések jelennek meg. A pávák és növényi ornamentika finom részletgazdagsága a Zsolnay magángyűjtemény egyik legkülönlegesebb darabjává teszi.
A legyezőforma és a japonizáló dekor tökéletes összhangban áll egymással, felidézve a távol-keleti festett papír- és bambuszlegyezők évszázados hagyományát – a szecesszió nemzetközi inspirációinak elegáns példájaként.
Kapás Nagy Mihály: Elefántos kaspó (1908)
Formaszám: 8028 · Szélesség: 56 cm
Gyűjteményünk egyik gyöngyszeme az 1908-ban tervezett elefántos kaspó, amely szinte mindent megmutat abból, amit a szecessziós Zsolnay-technika tudhat. A kontúrozott festés opak és transzparens eozinmázakkal, a savmaratott és fényesen hagyott felületek, valamint a Tiffany- és fésűs technika rendkívüli vizuális gazdagságot eredményeznek.
A mű külön jelentőséggel bír a ResoArt Zsolnay magángyűjteményében, hiszen tematikusan kapcsolódik a közeli Állatkerthez, ahol egykor a Zsolnay-gyár, majd jóval később a Resonator Kft. is dolgozott.
Apáti Abt Sándor: „Luna” (1899)
Formaszám: 5494 · Magasság: 28 cm
A „Luna” a szecessziós szimbolizmus egyik kiemelkedő alkotása. Apáti Abt Sándor 1899-ben formálta meg a mitikus nőalakot, amely később az általa teremtett figuratípus ősforrásává vált.
Az opak eozinmázas haj, a lazúros mázlefolyás és a savmaratott, tompa fényű felület különleges atmoszférát teremt. A tárgy belsejében az ABT szignó található, eredeti talapzata pedig az archív világkiállítási felvételek alapján azonosítható.
A mű szerepelt az 1900-as párizsi világkiállításon, majd Bécsben és 1902-ben Torinóban is bemutatták – a Zsolnay magángyűjtemény egyik nemzetközi jelentőségű darabjaként.