A Villa története
A Villa története
A szecessziós Kőrössy Villa története
A 19. század végére Budapesten a Városliget közvetlen szomszédságában egy elegáns polgári negyed fejlődött, ahol a gyárosok, nagykereskedők, orvosok mellett több sikeres építész és művész épített villát. Ezek közé tartozott Kőrössy Albert Kálmán is, az akkor még egyedülálló fiatal építész, aki 1899. április 29-én telket vásárolt a Városligeti fasor 47. szám alatt. A Klösz György fényképész és Madarász Viktor festőművész telke közötti területet dr. Schwarz Gusztáv jogász adta el neki.
A telek több ütemben épült be a századfordulóra, az utcafrontra Kőrössy Albert Kálmán 1899-ben tervezett magánvillát a saját családja számára, ahová 1900-ban költözött be feleségével, Román (Rosenberg) Dóra Paula Leóna Máriával.
Kőrössy Albert Kálmán villájának szecessziós homlokzatát dús ornamentika díszíti és megmozgatott falsíkok tagolják, amelyekben változatos ablakformákat figyelhetünk meg. A villa főhomlokzatán minden ablak egyedi: míg a földszinten párban vagy összetettebb formában erkélyként jelenik meg, addig az emeleten egy nagyobb méretű kosáríves, valamint egy különleges omega-alakú erkélynyílás látható. Minden ablaknyílás szemöldök mezőjében burjánzó bimbós-virágos növényi indák és gyümölcsök, valamint állatalakok: oroszlán, páva, illetve gorgók és nimfák láthatók.
Az oromzatban a Művészet hármas allegóriája kapott helyet: a Festészet, a Szobrászat és az Építészet. Érdekes megfigyelni, ahogy az Építészet allegóriáját ábrázoló alak, aki maga a ház tulajdonosa, egy makett arányait méri, a makettből pedig a villa vonalai rajzolódnak ki. A homlokzattal harmonizáló kovácsoltvas kerítés valószínűleg Jungfer Gyula alkotása.
Az egyemeletes villa földszintjén szalon, nyitott veranda szolgálta a család kényelmét, az emeleten pedig hálószobák és a férfi és női fürdőszobák kaptak helyet.
Az alagsori kiszolgálóhelyiségek konyhája étellifttel kapcsolódott a földszinti tálalóhoz. A tágas hall meghatározó eleme, Róth Miksa ólomüveg ablaka, amin a bőséget szimbolizáló gólya, gránátalma mellett íriszek és – a homlokzaton is felbukkanó – napraforgók is megjelennek. A színes kovácsoltvas lépcsőkorlát pedig Hochmann József munkáját dicséri.
Kőrössy kezdetben az utcai szobákat használta dolgozóként, de 1903-ban a telek hátsó részében kapott helyet az az egyszintes épület, ami két kisebb szobájával és műtermével építészirodaként funkcionált a későbbiekben.
A II. világháborúban feltételezhetően bombatalálat érte a villa főhomlokzatát, amelyet egyszerűsített eklektikus stílusban állítottak helyre. Az államosítás során, 1948-ban a Klösz villába az Offset Nyomda Nemzeti Vállalat (1974-től Offset és Játékkártya Nyomda) költözött, amely 1956-ban megkapta a 47. szám alatti ingatlant is. A budapesti Kőrössy villába a vállalati vezetőség irodái kerültek, a műteremházba előbb irodák, majd a TMK műhelyek költöztek. A telek hátsó részébe a tűzveszélyes nyomdaüzem biztonságának érdekében kétszintes tűzoltó épületet emeltek. Az istállót egy ideig garázsként használták, majd a hatvanas évek első felében lebontották, és a helyére paneles csarnok, papírraktár épült.
A Villa a rendszerváltás után 1994-ben a műgyűjtő, Szabó András által alapított Resonator Kft. tulajdonába került.
Fedezze fel a ResoArt Villát tárlatvezetési alkalmainkon!
A szecesszió szellemisége
„A szépség nem luxus, hanem szükséglet” – fogalmazta meg John Ruskin, az angol Arts and Crafts mozgalom megalapítója, aki gondolataival a szecesszió előfutárának tekinthető.
Az 1880-as években kibontakozó szecessziós építészet és művészeti mozgalom a tömegtermelésre adott válaszként a kézműves hagyományok megőrzését, valamint a művészet mindennapi életbe való visszaemelését tűzte ki célul. E szemlélet fektette le a művészet és a kézművesség egységének alapjait – ez vált később a szecesszió egyik legfőbb elvévé.
A természetből merített motívumok, a kézzel készült tárgyak iránti tisztelet, valamint a funkció és esztétikum harmóniája mind ebből a gondolatkörből erednek. Az ebből fakadó szecessziós házak és iparművészeti alkotások a szépség és hasznosság összhangját ünneplik.
A szecesszió sokszínű arca Európában
A „szecesszió” kifejezés a XIX. századi Amerikában még a Konföderáció kiválását jelentette, s csak évtizedekkel később, Európában kapta meg mai művészeti értelmét. A fogalom már saját korában is vitatott volt – magyar esztéták, köztük Ignotus és Lyka Károly is vitáztak arról, hogy „szecesszióról” vagy „szecessziókról” beszéljünk-e.
A mozgalom ugyanis nem egységes stílus, hanem inkább világnézet, egy szellemi kivonulás az akadémikus művészet és a historizmus kötöttségeiből. Célja egy új, az élet egészét átható művészi forma megteremtése volt – a szecessziós építészet Európában így minden országban sajátos arculatot öltött.
Európában különböző neveken és formákban jelent meg:
-
Art Nouveau Franciaországban és Belgiumban,
-
Jugendstil Németországban,
-
Stile Liberty Olaszországban,
-
Modernisme Spanyolországban,
-
Modern Style vagy Arts and Crafts Angliában.
A különböző irányzatok között hatalmas a stiláris távolság: Gaudí organikus, hullámzó formái szinte ellentétben állnak Joseph Maria Olbrich letisztult, aranydíszítésű épületeivel. Mégis közös bennük az a hit, hogy az építészet az összművészet (Gesamtkunstwerk) megtestesítője – ahol a funkció és a szépség egymást erősítve teremt harmóniát.
A magyar szecesszió születése
A magyar szecessziós építészetet az osztrák és német minták mellett a párizsi és angol hatások is formálták. Saját fejlődési ívét azonban a kor eszmei és társadalmi változásai alakították.
A ’48-as eszmék kulturális függetlenségre törekvő szellemisége, valamint a polgárosodó, művészetpártoló zsidó polgárság nyitottsága mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon különösen termékeny talajra találjon a szecesszió.
A magyar szecesszió legnagyobb alakjai – Lechner Ödön, Lajta Béla, Kós Károly és társaik – a keleti ornamentika, a népi motívumok és a modern európai építészet ötvözésével teremtették meg az önálló, magyar szecessziós építészet formanyelvét.
Lechner célja nem kevesebb volt, mint a magyar identitás formába öntése. E törekvés eredményeként születtek meg olyan ikonikus szecessziós épületek Magyarországon, mint:
-
az Iparművészeti Múzeum (Budapest, 1896),
-
a Kecskeméti Városháza (1897),
-
a Magyar Földtani Intézet (1899),
-
a Postatakarékpénztár (Budapest, 1901),
-
és a pozsonyi Kék templom (1913).
Kőrössy Albert Kálmán és a ResoArt Villa
A magyar szecesszió két fő irányzata – a Lechner-féle nemzeti és az urbánus, nyugatias változat – között helyezkedik el Kőrössy Albert Kálmán életműve.
Tanulmányait Párizsban és Münchenben végezte, ahol a francia Art Nouveau és a német Jugendstil hatásait ismerte meg. Első munkáiban ezek a külföldi inspirációk érezhetők, ám Lechner Ödön szellemi közelsége hatására fokozatosan a magyaros szecesszió irányába fordult.
A Városligeti fasor 47. szám alatt 1900-ban épült villája e kettősség csodálatos lenyomata: egyszerre nemzetközi és magyar, egyszerre funkcionális és dekoratív.
Ahogy a gödöllői művésztelep vezetője, Körösfői-Kriesch Aladár fogalmazott:
„A való életnek és a magas művészetnek közelítenie kell egymáshoz.”
A ResoArt Villa ennek az eszmének a megtestesülése – egykor alkotói otthon, ma pedig a magyar szecessziós építészet egyik legautentikusabb élményhelyszíne.