Kőrössy Albert Kálmán pályája elején Hauszmann Alajos irodájába került, ahol dolgozott a New York-palota tervezési feladatain, ő tervezte többek között a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot (Munkácsy Mihály utca 26.), a Sonnenberg-házat (Munkácsy Mihály utca 23.), a Walko-házat, (Aulich utca 3.) és a Dayka-villát (Benczúr utca 26.) is. 1899-ben épült fel Sebestyén Artúrral közös munkája, a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték Részvénytársaság palotája a mai Március 15. téren. Az épületet az egykori mester, Hauszmann Alajos neobarokk tömegformái jellemzik, a díszítőelemekben azonban már a korai Jugendstil jegyeit fedezhetjük fel. Az egykori bérház reprezentatív tetőzete díszes koronára hasonlított, az oromzatban pedig a szerencse istennője, Fortuna volt látható. Az egyes díszítőelemek: a kulcslyuk formájú ablak és a növényi ornamensek közvetlen előképei az ekkoriban épülő Kőrössy-villának. Ugyanilyen hasonlóságot mutatnak a zöldarc-motívumok és a pávakakasok, amelyek szintén megjelennek az építész saját házának homlokzatán.
1902-ben Kőrössy feleségül vette Román (korábban Rosenberg) Dóra Paulát, aki Rosenberg Károly, az Alföld–Fiumei vasúttársulat felügyelőjének leánya volt. Román Paula családjának egy része Bécsben élt, Paul nagybátyja pedig Párizsban nyitott műkereskedést, és Pabló Picasso személyes jóbarátja és galeristája lett.
Kőrössyéknek két leánya született: Lili Julianna 1902-ben, Dóra Mária (becenevén: Dódi) pedig 1904-ben. A család 1903-ban megkapta a királyhalmi nemesi előnevet, ekkor Albert már a Kőrösi nevet használta, amelyet 1911. május 4-én változtatott Kőrössyre.
Az első világháború befejeztével Kőrössy otthagyta a tervezői asztalt. Számos pénzintézet és építési vállalat igazgatósági tagja és valószínűleg részvényese volt, amelynek köszönhetően 1917-re a főváros harmadik legtöbb adót fizető polgára lett, megelőzve Weisz Manfrédet, Gerbeaud Emilt vagy Hatvany Deutsch Lajost. Virilistaként – amely a legtöbb adót fizető, és ezért különleges jogokat élvező polgár – a főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt, de emellett számos intézmény számára adakozott, például az általa tervezett tisztviselőtelepi gimnázium szegény tanulói javára.

Szerző: Baldavári Eszter, művészettörténész

Kőrössy Albert Kálmán pályája elején Hauszmann Alajos irodájába került, ahol dolgozott a New York-palota tervezési feladatain, ő tervezte többek között a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot (Munkácsy Mihály utca 26.), a Sonnenberg-házat (Munkácsy Mihály utca 23.), a Walko-házat, (Aulich utca 3.) és a Dayka-villát (Benczúr utca 26.) is. 1899-ben épült fel Sebestyén Artúrral közös munkája, a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték Részvénytársaság palotája a mai Március 15. téren. Az épületet az egykori mester, Hauszmann Alajos neobarokk tömegformái jellemzik, a díszítőelemekben azonban már a korai Jugendstil jegyeit fedezhetjük fel. Az egykori bérház reprezentatív tetőzete díszes koronára hasonlított, az oromzatban pedig a szerencse istennője, Fortuna volt látható. Az egyes díszítőelemek: a kulcslyuk formájú ablak és a növényi ornamensek közvetlen előképei az ekkoriban épülő Kőrössy-villának. Ugyanilyen hasonlóságot mutatnak a zöldarc-motívumok és a pávakakasok, amelyek szintén megjelennek az építész saját házának homlokzatán.
1902-ben Kőrössy feleségül vette Román (korábban Rosenberg) Dóra Paulát, aki Rosenberg Károly, az Alföld–Fiumei vasúttársulat felügyelőjének leánya volt. Román Paula családjának egy része Bécsben élt, Paul nagybátyja pedig Párizsban nyitott műkereskedést, és Pabló Picasso személyes jóbarátja és galeristája lett.
Kőrössyéknek két leánya született: Lili Julianna 1902-ben, Dóra Mária (becenevén: Dódi) pedig 1904-ben. A család 1903-ban megkapta a királyhalmi nemesi előnevet, ekkor Albert már a Kőrösi nevet használta, amelyet 1911. május 4-én változtatott Kőrössyre.
Az első világháború befejeztével Kőrössy otthagyta a tervezői asztalt. Számos pénzintézet és építési vállalat igazgatósági tagja és valószínűleg részvényese volt, amelynek köszönhetően 1917-re a főváros harmadik legtöbb adót fizető polgára lett, megelőzve Weisz Manfrédet, Gerbeaud Emilt vagy Hatvany Deutsch Lajost. Virilistaként – amely a legtöbb adót fizető, és ezért különleges jogokat élvező polgár – a főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt, de emellett számos intézmény számára adakozott, például az általa tervezett tisztviselőtelepi gimnázium szegény tanulói javára.

Szerző: Baldavári Eszter, művészettörténész